a nemzeti gyásznapon
Rendkívüli osztályfőnöki óra keretében egy perces néma felállással, az iskolarádióban tartott rövid megemlékezéssel és beszélgetéssel emlékeztünk a hétvégi buszkatasztrófa áldozataira. Valamennyi túlélőnek – köztünk iskolánk egy volt diákjának – jobbulást kívánunk!
A tragédiában érintett családoknak az Ökumenikus Segélyszervezet gyűjt adományokat, itt: http://www.segelyszervezet.hu/hu/busztragedia-olaszorszagban
„Péntek éjjel is megállt az idő. Mi itt maradtunk. Itt maradtunk szerencsések, akik láthatjuk azt a mosolyt. Hallhatjuk, hogy: anya. Megtalálhatjuk a padlóra dobva a kupac szennyest. Az ellenőrzőben a leckehiányt. A fél pár vadiúj kesztyűt, aminek elveszett a másik fele. Fojtogat a rettenet, hogy én is lehetnék, aki három napja még veszekedett a gyerekkel, hogy hülyeségeket pakol a bőröndbe a sítúrára. Aki nem mondta neki a buszpályaudvaron, hogy szeretlek. Aki elengedte.
Fojtogat a gondolat, hogy minden másodperc ajándék. Hogy kölcsönbe kaptam őket, az Isten, a sors, a véletlen elveheti őket. Bármikor. Nem vagyunk felkészülve arra, hogy a közelünkben ilyen tragédiák történjenek. Nem tudjuk, mit tegyük. Ez nincs benne az életben. Nincsen fölöslegesebb, megmagyarázhatatlanabb, gonoszabb.
Nincsenek szavaink arra, ami péntek éjjel történt.
Ha ismernek valakit, akinek péntek éjjel megállt az idő, kérem, ne hagyják magára. Az sem baj, ha épp ügyetlenül állunk mellé, de álljunk mellé. Nem tudjuk megjavítani, megoldani, megváltoztatni, megszépíteni a feldolgozhatatlant. De meg tudjuk akadályozni, hogy egyedül maradjon vele, benne.”
Az idézet forrása: http://divany.hu/poronty/2017/01/22/akiknek_megallt_az_ido/
Budapest, 2017. január 23.